Kanada említésére számomra amolyan pavlovi reflexként azonnal John Candy 1995-ös Canadian Bacon (itthon: Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő) című filmje jut eszembe, melyben oroszok híján új ellenséget kell keresni az Egyesült Államoknak és a kanadaik pont kapóra jönnek. A filmen belül is van néhány epikus jelenet, így például az, amikor a hokimeccsen az egész csarnok elnémul, miután Bud B. Boomer (John Candy) a lelátón ülve, a szurkolók üvöltözése közepette megjegyzi, hogy még a kanadaiaknak még a sörük is sz*r.
Szóval ennyit a filmes élményekről, hiszen Kanada most nem emiatt került képbe, hanem a Salon International de Montréal alkalmával bemutatott autóval, a Felino cB7-tel,mely a Felino Corporation nevéhez köthető, ami Québecben lévő központtal tevékenykedik. Ezt a céget Antoine Bessette, a rutinos és sikeres autóversenyző vezeti és már négy éve dolgoznak a járművön, mely végre teljes egészében testet öltött.
A Felino Corporation a megalakulása után különböző rendezvények megszervezésével és autóversenyzők trenírozásával foglalkozott, majd 2010-ben fordult az érdeklődésük a pályaversenyzésre is alkalmas autók tervezése felé. A cB7 esetében pedig minden adott, hogy egy jó tulajdonságú gép legyen belőle, hiszen a hátsókerék-hajtású modell középmotoros, súlyeloszlása 50/50, amihez 2451 milliméteres tengelytáv, valamint 1135 kilogrammos súly társul.
A karosszéria kompozit és szénszálas anyagok felhasználásával készült, ami alatt 6,2 literes V8-as motor lapul, mely nincs japánosan kihegyezve, hiszen az 525 lóerő mellé 663 Nm jár, de ha figyelembe vesszük, hogy a súlya annyi, mint amennyit egy Dacia Logan nyom üresen, akkor az előbbi számok függvényében sejthető, hogy garantált a móka. A megfelelő útfekvéshez azonban elengedhetetlen a jól kigondolt felfüggesztés, ami a cB7-nél kettős keresztlengőkaros megoldással készül, természetesen állítható kivitelben.
Ugyanakkor a megszerzett mozgási energiát adott esetben fel is kell emészteni egy (vagy több) fékezéssel, amit a 355 milliméteres tárcsákra fékbetéteket feszítő hatdugattyús első féknyergek és négydugattyús hátsók oldanak meg. Mivel olyan járműről van szó, melyet versenypályára szánnak, ezért nem lepődhetünk meg a hatpontos biztonsági övön, illetve a kivehető kormányon, mint ahogyan azon sem, hogy odabent is javarészt a szénszálas anyagok dominálnak.
Helytelenül járnánk el, ha szó nélkül elmennénk a forma mellett, hiszen szemből nézve egy nagyon felidegesített Audi R8 juthat eszünkbe, ami egyáltalán nem csúnya, ellenben hátulról valahogy zavarosnak tűnik a koncepció és nem állnak össze a részletek. Mintha egy kisírt szemű, alapvetően kemény, de mégis jóindulatú droidpandát látnánk, melynek két fémcső lóg ki a szájából és a sisakja sem áll rendesen. Oldalról nézve árnyaltabb az összkép és ha nagyon akarjuk, akkor ráerőltethetjük a BMW Z4 vonalait, de inkább nézzük meg még jobban és vegyük észre, hogy a sofőrt mennyire hátratolták a bódéban.
A használatról egyébként a sajtóközlemény azt írja, hogy pályán és azon kívül is lehet kenni neki, illetve rögtön az alatta lévő sorban olvashatjuk az árat, ami belépő modell esetében 100.000 dollár alatt lesz, de pontosan nem tudni, hogy mennyivel. A végleges specifikációk a gyártó ígérete szerint valamikor nyáron lesznek elérhetőek, addig viszont nem ismerjük sem a gyorsulást, sem a végsebességet.
