Bárki, aki használt már Wi-Fi-kapcsolatot, találkozott a gyenge, szakadozó neteléréssel, eltünedező jellel. Ilyenkor megindult a séta a router irányába, a bosszankodás, a le- és ismételt felkapcsolódás vagy notebookokhoz egy LAN-kábel felkutatása. A klasszikus otthoni hálózatok felépítésének egyik legnagyobb gondja, hogy a lefedettség nem egyenletes, aminek enyhítésére többféle praktikát, kiegészítő eszközt kifejlesztettek, de tökéletes megoldást egyik sem jelentett a problémára. Mostantól azonban nem csupán a Wi-Fi 6-ot, hanem egy másik fortélyt is bevethetsz, hogy végre megszabadulj a megbízhatatlan és egyenetlen Wi-Fi-hálózattól.
A mesh alapötlete
A manapság használt otthoni hálózatok felépítése csillagtopológiát követ: a középpontban a router áll, és a különböző távolságban lévő kliensek ehhez kapcsolódnak. Jó néhány nagyobb lakásban ezt jelismétlő elérési pontokkal (access point) is kiegészítik, hogy a lefedettség a lakás vagy ház távolabbi pontjában is biztosított legyen, a vezérlés és az adatforgalom kezelése azonban továbbra is a központi router dolga.
Ez a felépítés egészen az utóbbi időkig megfelelő volt, hiszen háztartásonként alig néhány eszköz kapcsolódott a hálózatra. Ma már azonban más a helyzet: az okosotthonok és mobil készülékek robbanásszerű terjedésével még egy átlagos lakásban is akár 15-30 eszköz kapcsolódhat a Wi-Fi-hálózatra egyidőben. Akinek van otthon Wi-Fi-hálózata, biztosan szembesült már azzal a gonddal is, hogy hiába van csupán egy-két szobányira a routertől, a jel már túl gyenge ahhoz, hogy érdemben használható legyen.
A mérnökök éppen ezért egy teljesen új ötlettel álltak elő, amely más területeken már bevált, azonban a Wi-Fi világában eddig nem vetették be. Ez a mesh, vagyis hálótopológia, amely esetben az egyetlen hálózati központ szerepét több, kisebb központ veszi át. Ezek nem egyszerű access point-egységek, hanem önállóan is működőképes útválasztók, amelyek megosztják egymás közt a feladatokat. Az egyenrangú mesh csomópontok egymáshoz és a központi modulhoz is külön-külön csatlakoznak, vezérlőszoftverüket pedig úgy írták meg, hogy mindig a legoptimálisabb úton továbbítsák a jeleket. Például amikor az egyik helyen nagyobb fájlokat töltesz le, akkor attól még a másik mesh csomóponton nem lassul az adatátvitel. Annak érdekében, hogy a meshpontok közti kommunikáció ne vegyen el értékes sávszélességet a klienseszközöktől, kifejlesztették a backhaul rendszerét, amely egy belső, a felhasználó számára láthatatlan hálózat szintén 802.11ac-alapokon és az összes meshpontot összekapcsolja egymással.
Bonyolult, mégis egyszerű
Nagyon komplikált működési elve van az otthonokba szánt mesh hálózatoknak, és eddig még csak a felületét karcoltuk a technológiának. Például az egyes csomópontok közti
kliensmozgást is figyelembe kellett venni a technológia kidolgozásakor. A mesh Wi-Fi-rendszerek ezért közös alhálózatot alkotnak, a csomópontok között pedig Wi-Fi roaming technológiát használnak a készülékek összekapcsolásához. Ez figyeli, hogy az adott kliens éppen melyik mesh csomóponthoz van közelebb, és ezen keresztül kapcsolja a hálózatba anélkül, hogy a Wi-Fi-kapcsolat megszakadna. A rendszer megtervezésekor azonban figyelembe vették, hogy ezt a technológiát otthoni környezetbe szánják, ezért a fent említett beállítások például teljesen átlátszók a felhasználók számára, semmiféle szakzsargonon, bonyolult beállítási paneleken nem kell átrágniuk magukat. A kliensek oldalán sem szükséges kompatibilitási támogatás, elegendő, ha a Wi-Fi 5 szabványt kezeli az adott eszköz.
Mesh rendszer építése
A mesh hálózat kiépítésekor kritikusan fontos az egyes pontok elhelyezése. Figyelembe kell venni a fő egység fix helyét, ez kapcsolódik ugyanis a WAN-porton keresztül az internetszolgáltató modeméhez. A többi pont hálózatba csatlakoztatásakor fontos, hogy mekkora területet kell lefedni, hány falon, födémen kell átjuttatni a jelet, hol szükséges kábeles kapcsolat. Ez minden lakásban, házban más és más, de nem kell megijedni a feladattól. A gyártók hatalmas segítséget nyújtanak, mégpedig úgy, hogy a mesh rendszerek telepítéséhez mobilapplikációt kell használnod. A szoftverben egy varázsló vezet végig a lépéseken, amely az első, főegység bekötésével kezdődik, majd az okostelefon Wi-Fi-jét használva kell sétálnod a lakásban, így az applikáció jelez, amikor elérted azt a határt, ahol érdemes elhelyezned a következő meshpontot. Egy-egy ilyen egységet mindössze tápellátásra kell kötni, egyéb kábelezésre nincs szükség. Amikor mindegyik központot elhelyezted, készíthetsz Wi-Fi-hőtérképet, hogy kiderüljön, maradt-e Wi-Fi-vakfolt lakásodban. A hálótopológia előnye, hogy egy-egy mesh alapszettet később újabb pontokkal is bővíthetsz.
A beállítások között a Wi-Fi-hálózat biztonsági paraméterei mellett a közép- és felső kategóriás mesh rendszerekkel minden olyan szolgáltatást megkapsz, amit egy profi routertől már megszoktál. Ilyen a DDNS, a korlátozott vendég-Wi-Fi-hálózat, a QoS, a tűzfal, a porttovábbítás, és még sorolhatnánk. A legtöbb gyártó USB-portot is szerel legalább egy meshpontra, hogy arra nyomtatót, fájltárolót vagy adott esetben 4G-modemet kapcsolhass. Sajnos néhány mesh rendszer nem kínál webes felületű beállítópanelt, csupán a mobilapplikáción keresztül érhetők el a funkciók.