Kristálytisztán látható, merre is tart most a Microsoft: minden egyes bejelentés, apró hírmorzsa a mesterséges intelligencia térnyeréséről szól, egy olyan jövőről, ami várhatóan teljesen átalakítja a viszonyunkat a gépekkel. Nagyvállalati szektortól kezdve egészen a legátlagosabb igénnyel rendelkező otthoni felhasználóig mindenki kap valamit az MI-korszakból, a kérdés csak az, hogy mennyire lesz ez hasznos, előnyös vagy épp veszélyes és kontrollálhatatlan.
A mesterséges intelligenciával cunamiszerűen zúdult ránk egy radikálisan új szoftveres technológia, miközben az eszközök próbálják felvenni a tempót; néha nem tudni, hogy a jövő már itt van, vagy a jelen még csak egy buta állapot, amit valami elképesztően progresszív fejlődés követ. Talán túlzás lenne a Courier kapcsán ezen nagy szavak használata, de az tény, hogy egyike volt azon eszközöknek, amikkel a redmondi gyártó jól olvasta a kristálygömb által mutatott jövőt. A kíméletlen vállalati stratégia és célrendszer azonban nagyon más volt, pedig ha látnák, ma milyen készülékek viszik a prímet…
Túl korán érkezett jövő
A kulcs ismét a felhasználói interakció és élményszerű használat a Windows ökoszisztémában. A 2010-es éveket megelőzően mérnökök, UX-tervezők és felhasználói viselkedést vizsgáló szakemberek több csoportja próbálta kitalálni, merre vezet tovább az út az internet-orientált világban, ahol a folyamatos online kapcsolat és a mobilitás egyre meghatározóbb. A Courier néven futó projekt akkoriban merész próbálkozásnak számított, a kétkijelzős, érintésérzékeny bevitelt támogató tabletkoncepció egyértelmű evolúciós ugrást mutatott a korábbi Windows-tabletek, vagyis táblagépszerű élményt nyújtó PC-k és mobilgépek után. A könyvszerű kinézet ráadásul behozta a digitális tartalomfogyasztás izgalmas és ergonomikus formáját, a 7 hüvelykes panelek miatt a fizikai méreteket kordában tudták tartani, a zsanér pedig plusz funkciót kapott a töltöttség kijelzésével.
Az ujjakkal történő vezérlést érintőceruzás bevitellel egészítették ki, a rajzolás mellett kézírás-felismerésre is felkészítve, amik együttesen nem számítottak újdonságnak a Windows világában sem, azonban talán most állt össze egésszé az új beviteli koncepció. Nem is a hardver volt igazán izgalmas a Courier esetében, hanem a felhasználói élmény: teljesen természetesnek tűnt, hogy a készüléket kinyitva tollat vesz kezébe a felhasználó, és rajzolgat, jegyzetel vagy az interneten böngészik.
Ehhez mérten a szoftveres körítésnek változnia kellett, és ez mindig is méhkasnak számított, amibe ha nagyon bele kellett nyúlni, akkor érthető módon inkább menekülés lett a vége. A kétkijelzős prototípus nem a hagyományos PC-ken futó Windows-verziót használta, hanem a Pocket PC-s örökségből itt ragadt CE-kiadást, annak is egyedi változatát, amit kifejezetten erre a különc eszközre hangoltak. Ez kizárta az asztali konfigurációkon futó alkalmazások használatát, a koncepció azonban mindvégig az lehetett, hogy a Courier saját alkalmazásokat kap, kialakítva ezzel egy egyedi, eszközhöz kötött alkalmazásplatformot. Papíron leírva mindez nem hangzik rosszul, ám végül ez okozott törést a készülék jövőjében.
Más az irány
Rengeteg pletyka kering arról, hogy mi is történt a háttérben. Az akkoriban Steve Ballmer irányítása alatt álló óriásvállalat és a Steven Sinofksy által vezetett Windows-üzletág nem feltétlenül látta ugyanazt a jövőt. Utóbbi értelemszerűen a fő rendszer alapján kikövezett utat látta biztosnak, miközben az iPad által generált iparági szélvihar miatt a nyomás egyértelműen érezhető volt a teljes szervezeten belül.
A tabletes jövő hirtelen jelenné vált, és bár a Courier hardveres és szoftveres alapjain még bőven lett volna mit csiszolni, a majd' 150 fős csapat már nem kapta meg a lehetőséget bizonyításra. Egy-egy korábbi csapattag szerint már nem volt sok hátra a végső, kereskedelmi forgalomba hozható verzió elkészültéig, de a vállalat felső vezetése másképp döntött. Amellett, hogy a háttérben gőzerővel készült a Windows 8, valahogy az új felhasználói szokások felfedezése és megértése sem ment zökkenőmentesen. A klasszikus Windows és Office funkciók jelentős részben helyhez, klienshez kötött használata élvezett prioritást, egy teljesen különc rendszer és kétkijelzős eszköz piacra dobása az átlagnál nagyobb rizikót jelezhetett.
Csupán a bátorság hiányzott, vagy netán a proaktív, támadó termékstratégiát teljesen a versenytársakra reagáló irányoknak rendelték alá? Talán mindkettő, és még jóval árnyaltabb lehet a valódi ok, de az tény, hogy az a kis csapat, amelyik összehozta a Couriert, jól olvasta a jövőt. Elég csak megnézni az androidos mobilok piacán uralkodó trendet, az iPad tartalomgyártásra hangolt verzióit vagy akár a Windows 11 jóval szabadabb és szélesebb felhasználási körét.
Majd' 10 évvel később az Andromeda projektet akár a rossz döntés beismerésének is tekinthetjük, de az is lehet, hogy csak most jött el az idő arra, hogy Surface Duóként tényleg odakerülhessen a felhasználók kezébe a koncepció. Igaz, hogy konkurens operációs rendszerrel, de az alapokat megtartva. Most már csak a vállalat üzleti stratégiájában kell helyet találni ezek az eszközöknek, bár a Surface termékcsalád megritkítása és a Duo modell Android-frissítéseinek késése nem pont azt erősítik, hogy a Microsoft készülékeire stabil jövő és fejlődés vár.
