A januári CES-en bejelentett új Ryzen processzorokkal egy régi adósságát törlesztette az integrált grafikus vezérlőkben vezető szerepet vállaló AMD: lecserélték a technikailag és teljesítményben kiöregedett Vega architektúrát, hogy az integrált GPU-k világában is bemutatkozhasson az RDNA3. Az AMD besorolása szerint továbbra sem sima processzorokról, hanem APU-król van szó, amikben egy lapkán, pontosabban egy chipen belül találhatók meg a CPU-magok és részegységek, valamint a grafikai számításokat végző videovezérlő.
A felépítésben és kivitelezésben nem okoztak meglepetést a mérnökök, viszont azon állításukra, miszerint most végre tényleg elérkezett az "1080p gaming" korszaka az iGPU-k világába - nos, erre a homlokunk tetejére szaladt a szemöldökünk. Ezt a bátor kijelentést már korábban is hallhattuk az AMD-től, vagyis az ígéret nem új, viszont eddig sosem teljesült. A PC-s kézikonzolokkal szerzett tapasztalataink alapján azonban ezúttal minden eddiginél jobban hajlottunk arra, hogy higgyünk a mérnököknek, miután az asztali PC-kbe is pontosan ugyanaz a fejlesztés érkezett el, ami a ROG Allyt vagy a Lenovo Legion Go-t a népszerűségi listák élére repítette. Borítékolható a siker? Ennek jártunk utána.
A főnix leszáll
Mivel a gyártó termékstratégiája nem változott, ezért kellő idő jutott a játékok gördülékeny futtatásának csiszolására, és a jobb energiahatékonyság megteremtésére. Az AMD ezúttal is egy olyan lapkával dolgozott, amit elsősorban hordozható eszközökbe tervezett, a Phoenix kódnéven ismertté váló APU notebookokban és PC-alapú kézikonzolokban korábban már debütált. Ha összevetjük az asztali AM5 platformhoz elsőként megjelent Raphaellel, akkor látható, hogy egy gyártástechnológiai ugrást is végrehajtottak: az új chip 4 nm-es csíkszélessége sokat segít azon, hogy ne szökjön az egekbe a fogyasztás. Eközben elfér benne a maximális konfigurációban alaposan felhizlalt Radeon IGP, ami a legújabb, RDNA3-tudást adja hozzá a Zen4 magok számítási kapacitásához.
Járt útról nem érdemes letérni, a tesztidőszak alatt összegyűlt tapasztalatok alapján pedig ki merjük jelenteni, hogy a mérnökök ezúttal is teljes magabiztossággal jártak a megszokott úton. Viszont ez egyben azt is jelenti, hogy ismét szembesültünk néhány érthetetlen döntésükkel. Rátérünk hamarosan a teszteredményekre, illetve a platformmal kapcsolatos használati tippekre, de a megszokottól eltérően kénytelenek vagyunk előre venni a kereskedelmi paramétereket.
Jó néhány átlagfelhasználót megkérdeztünk arról, hogy miképp ítélik meg az integrált grafikus vezérlővel szerelt processzorok piaci helyzetét; lefordítva: olcsó vagy drága platform jut az eszükbe? A válaszok nem okoztak meglepetést, szinte egyhangúlag mondták, hogy az iGPU-s megoldásoknak az alsókategóriás árszinteken a helyük.
Ezzel azonban szembe megy az új AMD APU, a Ryzen 7 8700G ugyanis 140 ezer forintba kerül, ami szimplán egyetlen központi egységre elég sok pénz. Ezen az árszinten házon belüli vetélytárs a szintén nyolcmagos Ryzen 7 7700X, amibe ugyan nem került GPU, viszont CPU-teljesítményben jobb és 10-20 ezer forinttal olcsóbb is.
Hiába az AM5, a mobilfrontról érkező lapka miatt a támogatott PCIe-szabványban és a kialakított csatornák számában visszalépés történt, illetve vélhetően az IGP területigénye miatt a harmadszintű gyorsítótárat is meg kellett felezni a Ryzen 7000-es CPU-khoz képest. Utóbbit várhatóan kevesen veszik majd észre a teljesítményben, a PCIe-sávok csökkentése azonban azt jelenti, hogy a 8700G és 8600G egy dedikált videokártyát csak 8x-os sebességen képes támogatni, ha PCIe SSD is található a PC-ben. Sajnos ezen korlátozásokat és megszorításokat egyszerűen nem tudjuk elfogadni egy 140 ezer forintos CPU-nál (és a 100 ezer forintos kisebb testvér sem kivétel ez alól).
Igényli a magas órajelet és RAM-sávszélességet
Az AM5 tokozás cserébe garantálja azt, hogy most tényleg nem kell új alkatrészt vásárolni csak a CPU (mármint APU) miatt, a 600-as sorozatba tartozó alaplapok mindegyike tökéletesen kezeli a Phoenix processzorokat, az alaplapgyártók a kisebb-nagyobb BIOS-hibákat mára kijavították.
A hivatalos specifikációs adatok az új APU-khoz DDR5-5200-as memóriamodulokat írnak támogatott szabványként, az első, alapbeállításokkal történő indítás viszont lejjebb, DDR5-4800-ra teszi a lécet, innen indul mindenki, aki beveti az új APU-k valamelyikét. Erősen ajánlott azonban ennél feljebb merészkedni, az integrált Radeon ugyanis komolyan támaszkodik a rendszermemóriára a grafikai számítások során, vagyis minél több és gyorsabb memória kerül a gépbe, annál jobb teljesítményre számíthatsz játékok alatt.
|
|
A shader processzorok számában felfedezhető eltérés hat leginkább a teljesítményre, de sokat számít a memóriasebesség is. Az alapértelmezett 153,6 GB/s könnyedén feltornázható 230 GB/s fölé, csak egy gyors memóriamodulra lesz szükséged
Valahol DDR5-6000-es szinten van jelenleg az ideális memóriasebesség, minden, efölött működő RAM csak pluszt jelent a Ryzen APU-k számára. Ugyanakkor nem minden modulpár működik kellő stabilitás mellett a maximális frekvenciáján, a tesztünkhöz használt Kingston Fury Renegade DDR5-8000 példányokkal 7200-as sebességszinten vált stabillá a platform. Kézi beállításokkal minden bizonnyal a 8000-es határ is elérhető, amellyel játéktól függően újabb 3-5%-nyi sebességnövekedést kapnánk.
A rutinos AMD-s felhasználók már tudják, hogy az AM5-re szánt processzorokkal egész jól el lehet játszadozni, ha túlhajtásról van szó. A BIOS-beállításokkal, illetve a Ryzen Master segédprogram használatával napokat el lehet tölteni; és ami fontos, lesz is eredménye. Ennél is nagyobb szórakozást ígérnek az új Ryzen APU-k, melyek túlhajtásának szerves része a Radeon IGP, az órajelek emelése pedig azonnal visszaköszön a monitoron.
Érthető a jelenség, az APU-ba zárt, lefojtott RDNA3 architektúra csak szenved a memória-sávszélességi korlátok miatt. A maximum kisajtolását mindenképp a RAM-órajelekkel kezdd (egy kattintással belőhetők az AMD EXPO vagy Intel XMP profilok). A következő lépés a CPU, vagy az IGP modul túlhajtása lehet. Nem okoz nagy fejtörést, és kvázi biztonságos tuningnak nevezhető a Precision Boost Overdrive (PBO) aktiválása, ami a grafikus vezérlő esetében plusz 200 MHz-et jelent. Kevésnek tűnhet, de itt most minden extra képkockáért érdemes megküzdeni.
A megszokott tesztprogramokkal gyorsan ellenőrizheted a stabilitást, és ha mindent rendben találsz, jöhet a CPU-magokra is a PBO bekapcsolása, ami alkalmazástól és terheltségtől függően plusz 150-200 MHz boost-órajelet kínál. A két APU gyári beállításaihoz képest ekkor már jelentős gyorsulást tapasztalhatsz, amihez a játékokban elérhető felskálázós FSR-technológiák újabb löketet biztosítanak. Ha szerencséd van, valóban zökkenőmentes full HD játékélményben lesz részed, de azért minden játékra igaz, hogy érdemes csínján bánni a képminőségi beállításokkal. A ray-tracinget és a 4K-t természetesen felejtsd el, itt-ott pedig a magas minőségi szint is túl sok, de azért ezekkel az IGP-kel már nem kell visszalépkedni alacsony részletességre.
Eljutottunk oda, hogy pár éves játékok futtatása során viszonylag könnyen megtévesztheted a körülötted lévőket azzal, hogy biztosan dedikált videokártyát használsz, de légy felkészülve az optimalizálatlanságok miatti csúnya diavetítésekre is. Tesztünk során ilyennel ugyan nem találkoztunk, de a Forza Horizon 5 minden indításkor kiírta, hogy nem támogatott videokártyát észlelt; szerencsére van lehetőség az üzenet ignorálására. Nem ez az általános, de jól mutatja azt, hogy a játékfejlesztők fejében nem szerepelnek az IGP-s rendszerek (legalábbis PC-s formában semmiképp).
Benne van a boogie
A lényeg a játékélmény lenne, de igazából az integráltságba egyéb, szórakoztató elemek is beletartoznak, amiket egy PC-építő minden bizonnyal díjazni fog. Egyrészt a rendszerteljesítmény hozza az elvárt szintet, a processzor kellően erős, az IGP modern és jó teljesítményre képes, másrészt a platform tuningja több, könnyedén teljesíthető kihívást tartogat, amik nemcsak pontszámok kergetésével végződnek, hanem olykor a konkrét játékokat is látványosan gyorsítják.
Ezek tudatában az árazás valamelyest indokolható, de azért ennek megemésztése nem könnyű, teljesen érthető, ha a többség inkább valamelyik Ryzen 7000-es CPU mellett teszi le a voksát, és mellé beszerez egy alsó-kategóriás videokártyát. Az összköltség ugyan magasabb lesz valamennyivel, de cserébe később rugalmasabban bővíthető a rendszer, és jó eséllyel már az alapösszeállítás is erősebb lesz játékok alatt, mint a Ryzen 8000-es APU. Tesztünk elsősorban az új IGP-k tudására fókuszált, és saját kategóriájukban egyértelmű az előrelépés, viszont egy dedikált GeForce vagy Radeon ellenében ezek is azonnal elvéreznek.
Nyilvánvalóan az AMD-nek nem is az a célja a csúcs-APU-k árazásával, hogy az egész termékcsalád az alsókategóriában vívja meg harcait, de azért egy kiadós árkorrekció ráférne a két legerősebb modellre. Pláne úgy, hogy az igazán olcsó Ryzen 3 8300G csak az OEM-gyártók számára érhető el, a hatmagos, de már a Phoenix2 lapkára épülő Ryzen 5 8500G pedig nem annyira szuper ajánlat a jelentősen gyengébb Radeon 740M-mel.
