A fekete lyukak hosszú ideig lehetnek "alvó" állapotban, nem bocsátanak ki számottevő energiát, és a környezetükkel sem mutatnak különösebb kölcsönhatást - egészen addig, míg valami ki nem zökkenti őket ebből a csendes létből. Ezért is szenzációs, hogy 2024 februárjában egy nemzetközi kutatócsoport, élén Lorena Hernández-García csillei csillagásszal, egy fekete lyuk "felébredésének" volt szemtanúja - történelmi első alkalommal.
Az Ansky névre keresztelt fekete lyuk hirtelen röntgensugarakból álló kitöréseket produkált, melyek messze túlszárnyalták a korábban ismert jelenségeket. Az eseményt "kváziperiodikus kitörésnek" (QPE - quasiperiodic eruption) nevezik, amely során a fekete lyuk rendszeres időközönként rövid, de intenzív energiakitöréseket produkál. Az Ansky által kibocsátott sugárzás azonban nemcsak tízszer hosszabb ideig tartott, de tízszer fényesebb is volt, mint bármely eddig dokumentált QPE - és százszor több energiát bocsátott ki, mint amit valaha megfigyeltek.
"Az Ansky által kibocsátott kitörések kb. 4,5 napos ciklusban ismétlődnek - ez a leghosszabb periódusidő, amit eddig láttunk ilyen jelenségnél"
- mondta Joheen Chakraborty, az MIT doktorandusza és a tanulmány társszerzője.
A kutatók szerint egyértelműen nem egy csillag haláláról van szó - ellentétben a legtöbb ismert QPE-vel -, mivel az Ansky körül nincs látható jele szétszakadó csillaganyagnak. Egy újabb elmélet szerint a fekete lyuk körüli akkréciós korong nem csillagból, hanem galaktikus gázból származik, amelyet a fekete lyuk a környezetéből szívott be. Egy kisebb kozmikus test ismétlődően áthaladhat ezen a korongon, lökéshullámokat és energiakitöréseket generálva.
A felfedezés részleteit az Nature Astronomy 2024. április 11-én megjelent tanulmánya ismertette, és komolyan átformálhatja a fekete lyukak működéséről alkotott eddigi elméleteket.
Közben más fronton is új eredmények születtek a fekete lyukakkal kapcsolatban. Először azonosítottak magányos csillagtömegű fekete lyukat a Föld körüli pályáról. A hosszú távú OGLE (Optical Gravitational Lensing Experiment) projekt és a Hubble Űrteleszkóp 11 éves, precíz helymeghatározási adatainak köszönhetően sikerült azonosítani egy teljesen izolált, körülötte fényt nem kibocsátó fekete lyukat, körülbelül 5000 fényévre a Földtől. Kézzelfogható közelségbe került továbbá az úgynevezett köztes tömegű fekete lyukak (IMBH) létezésének bizonyítéka, amely évtizedek óta a csillagászat egyik legnagyobb rejtélye. A tudósok eddig főként a szupernagy tömegű és a csillagtömegű fekete lyukakat ismerték, de most egy újabb hiányzó láncszem került elő.
Mert ezek az eredmények nem csupán egyedi jelenségek. Együttesen olyan új fejezetet nyitnak a fekete lyukak élettanában, amelyre eddig csak elméletekben gondoltunk. A kozmikus "szörnyek" már nem csupán végállomásai a haldokló csillagoknak, hanem dinamikus, aktív résztvevői a galaxisok fejlődésének - olykor kiszámíthatatlan, mégis felfedezhető mintázatokkal.
