Megleckéztetésnek szánta Fernanda Rocha Kanner, hogy tinilányának TikTok- és Instagram-fiókjait egyetlen szempillantás alatt, önkényesen törölte, gyermeke hiába számított 1,7 millió követőjével jelentős influencernek. A közösségi médiában amúgy szintén igen aktív anyuka akkor vesztette el türelmét, amikor lánya, Nina (online becenevén Valentina) oldalát megnézve harminc, szinte teljesen egyforma szelfit és bugyuta táncokat talált.
Az életben soha nem látott, névtelen idegenek ezek alapján "osztályozták" a lányát, kinézetét és személyiségét, amire Nina hallgatott is, és anyukája véleménye szerint már ezek alapján alakította valós személyiségét, kezdett a való életben is arra a valakire hasonlítani, akit ezeknek az idegeneknek a hozzászólásai formáltak. "Úgy gondolom, nem egészséges egy felnőtt, pláne nem egy tini számára, hogy saját énjének felfedezését az online kommentek vezéreljék" - nyilatkozta az anyuka, aki nem bánta meg tettét.
Nina természetesen őrjöngve fogadta a hírt, és nagyon haragudott az anyjára. Később egész szűkszavúan nyilatkozott csupán, mondván, hogy most neki kell eldöntenie, szeretne-e visszatérni a közösségi médiába, és ha igen, milyen szinten. Egyelőre azonban nem nyitott új fiókot, meg akarja találni "saját énjét" a való életben.
A különböző gyermekvédelmi szervezetek és pszichológusok aggódva tekintenek ezekre a közösségi platformokra, mert szerintük semmiféle akadályba nem ütköznek a fiatalkorúak, amikor saját magukat és életüket teszik közszemlére az egész internet számára.
A szolgáltatók igyekeznek célzott fejlesztésekkel eleget tenni az ellenőrizhető, korlátozható használat iránti igényeknek, például fiatalkorúak fiókjaira és azok funkcióira jó néhány korlátozás vonatkozik, illetve a szülő is követheti, hogy miket posztol és követ gyermeke. A Tinder társkereső például új szigorítást tervez világszerte, amelynek keretében regisztrációkor kötelező lenne a személyi igazolvány bemutatása is. Ez a szigorítás Japánban már két éve működik, és a cég állítása szerint bevált.
Elmondjuk, mi mit gondolunk erről az egészről, és hogyan járnának el hasonló esetben a PC World szerkesztői.
Erdős Márton, PC World főszerkesztő
Tipikus és szinte minden családban megfigyelhető jelenségről beszélhetünk, amikor a közösségi médiától féltik a szülők gyermekeiket, miközben ők maguk napi szinten használják. Nina anyukája felindultságában hozott drasztikus döntést ahelyett, hogy elbeszélgetett volna lányával az aggályairól, amelyek amúgy hihetőek és valósak is: 1,7 millió követő már nagy szám, és bizony hamis énképet, torz értékrendet formálhat az, ha az arctalan online felhasználók mondják meg, milyen legyen és mit csináljon egy tini. Szülőként elismerem, hogy borzalmasan nehéz egy-egy ilyen beszélgetést veszekedés nélkül jó irányba terelni és végül célt érni. Fontos, hogy mi is gyermekünk szemével lássuk az ő helyzetét, illetve hogy valamiféleképp rávegyük arra, hogy meglássa, sokszor hamis és torz, a valóságtól elrugaszkodott világképet közvetítenek ezek az amúgy szórakoztató és addiktív közösségi csatornák. Nálam úgy tűnik, az erős családi kötelékekre támaszkodás hozza majd meg hosszas munka árán a kívánt eredményt, amire azzal vezetem rá gyermekemet, hogy posztolás előtt tegye fel magának a kérdést: "Ehhez a bejegyzéshez vajon mit szólna a nagymamád, a nagypapád, felnőtt éned és leendő főnököd?"
Higyed Gábor, PC World szerkesztő
Véleményem szerint a nevelésnek meg kell(ene) előznie a tiltást; ez esetben talán célravezetőbb lett volna beszélgetni egy kicsit a lánnyal arról, hogy mire való és mire nem való a közösségi média, mielőtt a fiók törlése kerül napirendre. Nem a közösségi média rossz, hanem az, ahogyan sokan használják - ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs középút a net eme szegmensének teljes ignorálása és a "zombi" üzemmód között. Az anya félelmei abszolút érthetők, de ha bízna saját magában (vagyis abban, hogy sikerült átadnia a szerinte fontos értékrendet gyermekének) és főleg saját lányában, akkor más megoldást is talált volna. Akár úgy, hogy leülnek, és közösen találják ki, mi legyen. A gyermek szemszögéből nézve a lépés a személyes tér durva megsértése, teljes mértékben megértem a tini felháborodását. Tegyük azért hozzá, hogy a konkrét esetről azért nehéz határozott véleményt mondani, mert csak annyit ismerünk a sztoriból, amennyi a médiában kering. Mindenesetre a hallottak és a még fellelhető képek, videók alapján nekem úgy tűnik, hogy az anya előre beskatulyázta lányát, és még csak esélyt sem adott arra, hogy akár valami jó kisüljön a dologból.
Virágh Márton, Project029 Magyarország Kft. szakmai igazgató
Sajnos nem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy az aggódó édesanya "Instagramon mellesleg szintén aktív", pedig ezt állítja a kapcsolódó hír egyik félmondata. Persze önmagában nincs ezzel baj, bizonyára számtalan csodás édesanya lazít a hétköznapi robotolás közepette néhány gondosan kiosztott szívecskével, esetleg örvendezteti meg követőit egy gondosan megválasztott szűrő által szaturált, ízléses, csücsöri szelfivel. A baj azzal van, hogy ha valaki már felhasználóként is ismeri egy közösségi platform működését, emellett egy influencer életére közelről is rálát, akkor annak több szempontból is tisztában kell lennie a rendszer működésével - és azzal, hogy mi az érzelmi, anyagi súlya egy ilyen lépésnek. Először magát nevelje meg, aki nevelni akar. A kocsmában sem szokás kioktatni a mellettünk állót, hogy miképp élhetné jobban az életét. De ha még a kevertet is kiütjük a kezéből, abból termékeny, érdemi vita már biztosan nem lesz.
Sós Éva, Computerworld vezető szerkesztő
Influencernek, online tartalomgyártónak egyáltalán nem gáz lenni, hagyjuk a gyerekeinket minőségi és önazonos tartalmakat csinálni, az itt szerzett tapasztalatokat bárhol tudják később kamatoztatni. A legjobb alap az, ha kezdettől fogva értékrendet adunk át, bizalmi kapcsolatot építünk ki, és folyamatos, nyitott kommunikációval, őszinte érdeklődéssel, pozitív megerősítésekkel, szelíden terelgetjük gyerekeinket a világban. Ugyanis nem az online tér, a közösségi oldalak rontják el őket, hanem az önértékelési zavar, a kortársak véleményének hangsúlyossága, a magány érzése és/vagy a kommunikációs, önérvényesítési képességek hiánya, amelyek kamaszkorban hatványozottak. Mi a megoldás? A családtagoknak, pedagógusoknak intenzívebben kell részt venniük a gyerekek, kamaszok életében, önismereti fejlődésében, minőségi idő keretében. Kiváló segítség ebben egy éppen most, szeptemberben megjelenő könyv, az Urbán Anikó-Villányi Gergő szerzőpáros Bántanak! Segítesz? című útmutatója, amely az online bántalmazás veszélyeivel kapcsolatban kínál megoldást szülőknek, pedagógusoknak.
Te mit gondolsz? Írd meg kommentben!
Ha tetszett a cikk, akkor érdemes megvenned a 2021/09-es PC World magazint, ugyanis telepakoltuk hasznos és érdekes tartalmakkal, ráadásul szoftverek és PC-s teljes játék járnak hozzá ajándékba.
