Jelenleg a gyártók azzal vannak elfoglalva, hogy az LCD-k helyett OLED-tévékkel árasszák el a piacot - vagyis, hogy az OLED ne csak a csúcs-, hanem a felső- és középkategóriában is megvethesse a lábát. Mindeközben vannak olyanok, akiknek már az OLED-nél is jobb technológia is a rendelkezésére áll; ez a pedig nem más, mint a MicroLED.
Az MicroLED, amely tényleg majdnem minden szempontból remek - az egyetlen gond vele az, hogy horribilis ára van. Épp ezért most még esélye sincs elterjedni, és a mi tippünk az, hogy egy jó darabig ez nem is fog megváltozni. Viszont maga a MicroLED technológia ettől még nagyon érdekes; ezért megmutatjuk, mit érdemes tudni róla.
LCD és OLED gyorstalpaló
Noha napjainkban az LCD-tévék a legnépszerűbb típusok, a technológia messze nem hibátlan. Nem véletlen, hogy a Samsung is váltott, és minden korábbi kommunikációja ellenére most már az OLED-ben látja a jövőt. De volt élet az OLED előtt, az OLED mellett is, a dél-koreai gyártó például már hosszú évek óta kísérletezik a MicroLED-ekkel is. Sőt, ez a technológia már a Sony fantáziáját is megmozgatta, ráadásul jóval korábban: Crystal LED néven 2012-ben mutatkozott be a japán gyártó "csupaLED" tévéje. Persze csak mint prototípus.
Minden a feketén múlik?
Az LCD-tévék nem tökéletesek, de egy valamit nagyon tudnak: elég jók úgy, hogy nagyon olcsón lehet őket gyártani. A paneltípusnak több hátránya is van viszont; ezek közül kettő az, amely a képminőséget a leginkább befolyásolja. A folyadékkristályok működéséből adódóan az LCD-k feketéje gyenge (és ez magával húzza a kontrasztot is), a lassú reakcióidőből adódóan pedig a mozgások kisebb-nagyobb mértékben, de elmosódnak.
Az OLED előnye éppen abból adódik, hogy ezt a két problémát tökéletesen ki tudja küszöbölni azzal, hogy a képpontok saját fényt állítanak elő.
A gyártók persze az OLED előtt és az OLED után is aktívan foglalkoztak és foglalkoznak azzal, hogyan lehet megoldani ezeket az anomáliákat; a dinamikus kontraszt (a fényerő változtatása a tartalom függvényében)és a local dimming (a képernyő zónákra osztása, és zónákon belül a fényerő egyedi vezérlése a tartalom függvényében) a gyenge feketét, a BFI (fekete képkockák beillesztése a meglévők közé) vagy a képinterpoláció (meglévő képkockák közé újabbak kiszámolása) pedig a mozgásmegjelenítést hivatott jobbá tenni.
Bár tény, hogy a local dimminggel jó eredményeket lehet elérni, a tökéletestől messze van a dolog. És ez érthető is, hiszen még a Mini LED-es tévéknél is csupán egy-két ezer zónára osztják fel a képernyőt, vagyis egy-egy zóna 4-8 ezer pixelt tartalmaz, amelyek fényerőssége egymáshoz van kötve. Az optimális megoldás az lenne, ha minden képpontnak saját LED-es fényforrás jutna; innen pedig már csak egy lépés, és el is érkezünk a MicroLED-hez.
Ebben az esetben a pixelekhez már nem egy, hanem három LED tartozik, RGB elrendezés szerint, így nemcsak folyadékkristályokra nincs szükség, hanem színszűrőre sem. A MicroLED-technológiával működő kijelző tehát olyan kijelző, amelynek pixelenként három, összességében pedig több milliónyi apró LED-del állítják elő a képet. Futurisztikusnak tűnik, de valójában nem az!
MicroLED előnyök és hátrányok
A Samsungnál MicroLED néven fut a technológia, az első prototípust 2018-ban már működés közben lehetett megnézni. Relatív gyorsan piacérett megoldássá is fejlődött a MicroLED, de a Samsung egyértelművé tette azt is, hogy elsősorban nem otthoni termékekben, hanem tetszőlegesen kombinálható, moduláris kijelzőkben gondolkodik - digital signage területen. A technológia gyökerei azonban régebbre nyúlnak vissza: a Sony ennél már hat évvel korábban, a 2012-es CES-en demózott egy microLED-csodát, amelyet anno Crystal LED-nek kereszteltek el.
Az a tévé 55 colos és Full HD felbontású volt, vagyis kb. 6 millió apró fényforrás működött benne. De sosem lett belőle piaci termék. Egy, a mai kor követelményeit teljesítő, 4K-s tévénél értelemszerűen jóval több, viszont nagyjából 25 millió darab LED-re van szükség. Nem kicsi szám, az egyszer biztos.
A microLED előnye, hogy gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint az OLED: minden képponthoz saját fényforrás tartozik. Vagyis az OLED minden előnye adott: jó fekete, kontraszt és válaszidő. A LED-ek éppen úgy, mint az OLED pixelek, kikapcsolhatók, és gyorsak is; elméletben akár egy nagyságrenddel kisebb is lehet a válaszidő, mint az OLED-ek esetében. Műszaki szempontból fontos hátrányok sincsenek: a LED-ek élettartalma tartósan nagy fényerő esetén sem csökken például jelentősen, így nincsen beégés sem.
Adja magát a kérdés: ha mindez így van, akkor hogyhogy nem hódította még meg a világot a technológia. A válasz nagyon egyszerű: a microLED-ek gyártása drága, ráadásul a méretcsökkentéssel is meg kell küzdeni.
A Samsung első körben egy 110 colos, majd egy 75 colos 4K-s tévét dobott piacra, még 2019-ben, aztán semmi. Új modell sem 2020-ban, sem 2021-ben nem jött. 2022-ben aztán három új tévét jelentett be a gyártó; 110, 101 és 89 colos méretben - nem épp mainstream kategória egyik méretosztály sem. Ahhoz, hogy a technológia otthoni termékeknél valóban életképes legyen, 55-65 colos méretben kellene tudni 4K-s tévét gyártani. Ez a feladat viszont nem egyszerű; 24 millió LED-et úgy kell elhelyezni kis területen, hogy egy sem lehet hibás belőlük, emellett pedig arról is gondoskodni kell, hogy a fényerejük is azonos legyen, hiszen csak így biztosítható az uniformitás.
Dizájnban jeles
A microLED technológia előnyei közé tartozik, hogy még az OLED-tévékhez képest is kevesebb részegységre van szükség, a LED-es felépítésből adódóan például még csak előlapi üveg sem kell. 99,99%-os kijelző arány érhető el például, vagyis egy microLED-tévének, ha a tervezők úgy akarják, gyakorlatilag egyáltalán nincs kávája. A LED-ek méretét a Samsung egyébként egy remek ötlettel, az ún. flip-chip LED-ek használatával éri el; ezeknél a diódák elektromos csatlakozói a LED-ek alatt, nem pedig azok mellett helyezkednek el. Így azonos fényerő mellett kisebb méret, vagy azonos méret mellett nagyobb fényerő érhető el.
A MicroLED-technológia egy fontos és hasznos újítás, de a technológiai feltételek egyelőre nem adottak ahhoz, hogy 55-65 colos méretben nemhogy gazdaságosan, hanem egyáltalán megbízhatóan lehessen paneleket gyártani.
Hiába tűnik a MicroLED minden szempontból jobbnak, mint az OLED vagy akár a QD-OLED, egyelőre nagyon messze vagyunk attól a ponttól, hogy a tévék piacán komolyan kelljen ezzel a megoldással számolni. A gyártók a következő években garantáltan az OLED-del lesznek elfoglalva, a MicroLED pedig marad a digital signage területén.
