A benzin és foleg a dízel az ördögtől való rossz, gonosz dolgok, tönkreteszik a Föld élovilágát, szanaszét kavarják a világ gazdaságpolitikáját, meg úgy egyáltalán: már rég itt van a technológia, ami leválthatja a belsoégésű motorokat, csak hát van egy apró bibi a dologgal.
És nem, még mindig nem az árról beszélek, mert ugyan tény, hogy a jelenleg kapható elektromos (és hibrid) autók általában jóval drágábbak az átlagos benzines-dízeles társaiknál, de azért azt már a legtöbben látják, hogy ez csak az újdonság varázsa. Ahogy bejelentés után, a felfutási idoszakban drága egy csúcstelefon, egy hajlított óriástévé vagy bármi hasonló új technológia, az idő elorehaladtával szép lassan normalizálódik az árszint, és az átlagember számára is megfizethető lesz. Azt meg hagyjuk is, hogy hányan verik vérlázító feltételek mellett is hitelbe magukat csak azért, hogy egy új iPhone-nal parádézhassanak.
Szóval beszéljünk a másik kérdésről, ami sokkal inkább visszafogja azokat, akik ideig-óráig már elgondolkoznak elektromos járgányok vásárlásán. Ez pedig az egy feltöltéssel megtehető távolság.
Mindenki elektromos kutat kutat
Az autósok ugyanis megszokták, hogy egy teli tankkal autótípustól függően akár 700-1000 kilométert is meg tudnak tenni, de még a kisebb, 5-600 kilométerre hitelesített autók tulajdonosai is nyugodtan útnak indulhatnak, mivel biztosak lehetnek benne, hogy útközben legfeljebb 40-50 kilométerenként találnak egy benzinkutat, ahol pár perc alatt újra feltölthetik a tankot.
Ehhez képest az elektromos autók nagy része mostanában még csak 300, de legnagyobb jóindulattal is 500 kilométert tud megtenni egy feltöltéssel, ennél nagyobb kapacitáshoz annyi lítiumos akku kellene, hogy már nem marad hely csomagnak, utasnak, sőt vezetőnek sem. A pár száz kilométerenkénti töltéskényszer se lenne talán akkora probléma, ha adott lenne a következő két faktor, lehetőleg egyszerre:
- a benzines kutakhoz hasonló sűrűségű elektromos töltőállomás-hálózat
- villámgyors feltöltési idő
Mert ugyebár nyeshetjük a modern technológiát és minden elektromos előnyt, ha a puszta közepén lemerül az autó, és több száz kilométerre van a következő e-kút. Aki pedig nem akar ilyen helyzetbe kerülni, annak milliméterpapíron kell megterveznie előre minden utazását, hogy a kellő időben töltőnél lehessen.
És emellett ott az időfaktor is: a jelenlegi általános töltőknek akár 6-8 óra is kellhet ahhoz, hogy egy autót teljesen feltöltsenek, a Tesla új szabványa is 2-3 óránál áll meg, tehát egy e-tankolás sem annyiból áll, hogy csatlakoztatjuk a töltőt, és míg bemegyünk kávézni, meg is van a dolog: itt bizony esti szállást kell tervezni.
Jöhet a csoda
A szakértők épp ezért lázasan dolgoznak azon, hogy a jelenleg nagyjából túlhaladhatatlan lítiumos technológiát valami olyasmivel válthassák fel, ami vagy nagyobb kapacitást, vagy gyorsabb töltést ígér... vagy mindkettőt.
És akkor bumm, jött egy bejelentés, méghozzá a világhírő dán tervező, Henrik Fisker jóvoltából, aki konkrétan a következőt állította:
kész szabadalmaztatni egy olyan akkumulátort, amely akár 800 kilométer megtételére elegendő energiát tárol és akár egyetlen perc alatt feltölthető.
Hoppá, mindkét rossz tulajdonságot sikerülhet megoldani egyszerre? Fisker közleménye szerint olyan szilárdállapotú akkumulátorokat tervezett, amelynek két és félszeres az energiasűrűsége, tehát valóban jóval erősebbek és egyben biztonságosabbak is lesznek a lítiumos társaiknál.
Hihető? Vehető?
Mindez nagyon jól hangzik, de mielőtt azonnal elkezdenénk falhoz csapkodni a malacperselyt és rohanni egy ilyennel szerelt autót előrendelni, álljunk meg néhány szóra.
Henrik Fisker valóban nem kis név a szakmában, és miután több nagy gyártónak tervezett csúcsmodelleket (Aston Martin DB9, BMW Z8, nem rossz referencia), összehozta a Fisker Karma nevű hibridet, amely egyben a világ első prémium kategóriás, tölthető hibridje volt, amit szakmai szervezetek és magazinok díjesővel jutalmaztak. Eddig szép a kép.
Viszont Fisker volt az is, aki tavaly elindított egy startupot arra építve, hogy egy hasonlóan csodásnak ígérkező akkut gyártson, egészen pontosan egy grafén alapú szuperkondenzátort. A nagy bejelentés után azonban csend lett, és későbbi projektjeiben ismét lítiumos megoldások szerepeltek.
Másrészt pedig, ha most esetleg a korábbinál tovább is jut a terv, a szakértők szerint még mindig kérdéses, hogy mennyire sorozatgyártható a tervezőasztalon már működő akku, és ha az is, hogyan érik el, hogy ne legyen sokszorosan drágább a jelenlegi akkuk árszintjénél.
Fisker szerint mindenesetre az első újfajta akkukra épülő elektromos autók csak öt év múlva jelenhetnek meg, 2023-ig pedig akár mások is előjöhetnek hasonló technológiával. Legalábbis reméljük, hogy nem lufi az egész.
