1977-ben indult el a Voyager űrprogram azzal a feltett céllal, hogy egészen közelről gyűjtsön adatokat a naprendszer külső bolygóiról, a Jupiterről, a Szaturnuszról, az Uránuszról és a Neptunuszról. Bár soha korábban még nem jutott ember készítette eszköz ilyen távolságra a Földtől, a közhiedelemmel ellentétben még legalább 30 évbe telik, mire elhagyják a naprendszert.
Az egyik frissítés a Voyager 1 közelmúltban tapasztalható hibás adatküldéseit hivatott javítani, a másik pedig majd meggátolja, hogy a szondák hajtóműveiben felhalmozódjanak szennyeződések. Ha a frissítések sikeresek lesznek, a két veterán űreszköz még sokáig szolgálhatja az űrkutatás ügyét.
Mivel 46 éve halad a Voyager 1 és 2 a naprendszerünk határáig és azon is túl, természetes, hogy olyan problémákkal nehézségekkel kell megküzdenie a NASA mérnökeinek, amire nem is számítottak a program indulásánál, így az eszközök nem is voltak rá felkészítve. Erre hivatkozott nyilatkozatában Linda Spilker, a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa és a projekt kutatója.
Tavaly májusban az űrügynökség földi irányítói szokatlan dolgot észleltek a Voyager-1 AACS rendszerének üzenetfogadása közben, mégpedig hogy az AACS a szonda antennáját igazítja a Földhöz. Az AACS látszólag tökéletesen működött, de valamilyen oknál fogva a telemetriai adatokat egy régi számítógépen keresztül irányította.
Az elkészült szoftverfrissítéseket először néhány napja a Voyager 2 kapta meg. A javítás egyelőre nem derített fényt a meghibásodás okaira, de idő közben a Voyager 1-nek is elküldték. Az elküldött adatok 20 óra alatt érnek el a közel 24 milliárd kilométerre található űrszondákhoz. Az eszközök egyébként maguk is át tudják állítani az antennáikat, de ez lerakódást hoz létre a csövekben, ezért a szakértők amellett döntöttek, hogy biztonsági okokból a lehető legkevesebb manővert hajtják végre.
