Mióta a tabletek megjelentek a piacon, foglalkoztatja a gyártók fantáziáját, miként lehet más készülékekkel összevonni a tulajdonképpen egyetlen nagy kijelzőből álló mobil kütyüket. A legutóbbi kísérlet az okostelefon-tablet házasságra a Huawei laborjából érkezett, három darabba hajtott telefon-tablet, viszont a laptoppá alakítható tableteknek ennél azért komolyabb a múltja.
A ProArt PZ13 sem egy új, kísérleti modell, ahol még útkereséssel vannak elfoglalva a mérnökök, hanem egy kiforrott, bevált dizájn újabb iterációja, amiben azért találni szép számmal izgalmas újdonságokat is. Kezdjük mindjárt azzal, hogy ebben a gépben nem x86-os processzor dolgozik, mégis tökéletesen repül rajta a Windows 11.
A nem egykezes tablet
Ahogy a telefonok, úgy a táblagépek világában is trendnek tekinthető a vékonyítás és könnyítés - a mai modellek már 500 gramm körül járnak, és 5-6 mm vastagok csupán. A ProArt PZ13 nem egy karcsú és pillekönnyű tablet PC, cserébe viszont olyanra képes, amire a normál táblagépek nem igazán. A HT5306QA jelölésű modell teljes értékű Windows 11 rendszert futtat, megkapta a Copilot+ besorolást (tehát AI PC), ám nem Intel vagy AMD CPU dolgozik benne, hanem a legújabb Qualcomm Snapdragon X Plus központi egység.
Ez az X Elite alatt helyezkedik el teljesítmény tekintetében, ám így sincsen miért szégyenkeznie: 8 magos felépítés, Adreno GPU és agresszív energiagazdálkodás jellemzi. Természetesen a Copilot+ jelöléssel együtt járt a dedikált NPU modul is, amely 45 TOPs AI-számítási sebességre képes úgy, hogy ezáltal leveszi a terhet a CPU-ról. A gépet RAM-szűke és lassú tárhely sem fogja vissza: 16 GB LPDDR5X memória és 1 TB-os NVMe PCIe 4.0 x4 SSD csatlakozik az SoC-hez (esetünkben utóbbi egy WD SN740 típus volt).
Bár úgy kezdtük, hogy a PZ13 nem kimondottan karcsú és könnyű, azért nem is túlsúlyos: 850 grammos tömege és 9 mm-es vastagsága abszolút kezelhető. Nem lesz megterhelő az egésznapos cipelése, viszont egy kézben tartva már lehetnek gondok. Amúgy már csak azért sem olyan mellbevágó ez a méret, mert cserébe 13,3"-os kijelzőt kapunk, ami 16:10-es képarány mellett 3K-s felbontást nyújt - igaz, be kell érnünk 60 Hz-es frissítéssel. Az ASUS Lumina OLED érintőkijelző tökéletes színhűséget és kontrasztot biztosít, HDR-megjelenítésre képes és Pantone-validált, ami különösen alkotásnál fontos szempont.
A ProArt PZ13-at mobil alkotáshoz tervezték, vagyis fontos, hogy nagy fényerő, hosszú üzemidő és a kreativitást támogató szolgáltatások is elérhetők legyenek. Emellett a mérnökök a strapabíróságot is behozták a képbe, így IP52-es besorolást kapott a tábla PC, ami azt jelenti, hogy ellenáll a pornak és a ráfröccsenő folyadéknak is. Utóbbit erősítendő a bal oldali keretre elhelyezett másodlagos Type-C port és az SD kártyaolvasó extra fedlapot is kapott. A lapos, határozott élekkel ellátott keretnek csupán a bal oldalára kerültek portok: két USB4 Type-C és egy SD-kártyaolvasó. A jobb oldalon hangerőszabályzót, felül, bal oldalon pedig a bekapcsológombot találjuk. Ujjlenyomat-érzékelő nincsen, viszont az 5 MP-es előlapi kamera infraérzékelős és Windows Hello kompatibilis, így a készülék feloldása gyors és kényelmes. Azért egy kamera a hátlapra is került, ami 13 MP-es, és noha művészi fotózásra nem ajánljuk, azért annyira nem pocsék a képminősége.
A ProArt PZ13-at egy 70 Wh-s akkumulátor táplálja, amelyet a dobozban mellékelt 65 wattos Type-C PD-töltővel tudsz felpumpálni 100%-ra. A teljesen feltöltött gép akár 21 óra üzemidőt ígér, ami jelentős részben a takarékos központi chipnek köszönhető, de erősebb leterhelés esetén is legalább 10-13 órán át számíthatsz rá. Természetesen a hálózatra már Wi-Fi 7 vezérlővel csatlakozik, viszont a hangzásra nem sok energiát fordítottak a fejlesztők: a kéthangszórós kiépítés ugyan kapott Dolby Atmos hitelesítést, de a gép tompán és gyengén szól, nélkülöz minden mély és magas hangot.
A tablet PC, ami nem is PC, nem is tablet
A ProArt PZ13 szép, Nano Black hátlapja strapabíró, és az ujjlenyomatokat sem vonzza, de a teszt során szerzett tapasztalataink szerint azért maszatolódni tud, és az nem mutat jól a koromfekete felületen. Az OLED-kijelzőt körbevevő kávák sem túlzottan vastagok, bár tény, hogy ennél már láttunk vékonyabbat is. Ha tabletként nézzük, a portok száma és típusa kielégítő, de ha PC-ként, akkor még normál USB és HDMI nem ártott volna (no meg talán egy jack is).
A géphez jár egy profi tok is, ami két részből áll. Az egyiket a gép hátuljára kell felpattintani, itt erős mágnesek tartják a helyén. Ennek alsó fele kihajtható, így könnyedén bárhol letámasztható, nem fog elcsúszkálni még akkor sem, ha stylusszal dolgozunk az érintőkijelzőn. A billentyűzetes kijelzővédő rész szintén mágneses elven csatlakozik a helyére, az adatátvitel és tápellátás pedig egyedi érintkezősoron történik (tehát nem kell Bluetooth-on párosítani és odafigyelni a rendszeres töltésére). Persze ez azt is jelenti, hogy csak akkor használhatod, ha csatlakoztatod a gépedhez. Maga a magyar szitázású (a tesztpéldány még angol kiosztással rendelkezett) klaviatúra kellemes, a vékony kialakítás ellenére jól lehet rajta gépelni, van háttérvilágítás, a gomboknak határozott kapcsolási pontjuk van, a gombsapkák méretét pedig nem szabták kisebbre.
A gyári tok kényelmes, munkához és hordozáshoz ideális is, azonban nem kimondottan rugalmas a használata. Már említettük, hogy a billentyűzetet lecsatolva azt már nem használhatjuk, emellett pedig álló helyzetben sem tudjuk kitámasztani a PZ13-at a gyári tokot használva. Ez fekvő módra szűkíti a használatát, ami munkához, filmnézéshez ideális, de például webezni kényelmesebb lehet álló módban, és a jegyzetelés is természetesebb így. Persze a tokot bármikor könnyedén leszedheted és tabletként, a kezedben tartva is használhatod a ProArt PZ13-at. Ilyenkor jön kapóra az Asus Pen 2.0 stylus, ami 4096 nyomáspontot képes megkülönböztetni, és ezáltal egészen aprólékos grafikai munkákhoz is ideális. Nagy szerencse, hogy az Asus nem spórolta le a stylust a gyári tartozékok listájáról, sőt, a tokból bal oldalt kikandikáló stylus-tartó is csak arra vár, hogy a digitális tolladat mindig magadnál hordd. Ez kedves figyelmesség, kár, hogy itt tölteni nem tudja a gép a stylust közben, illetve amikor itt tárolod, a toll éppen a portok elé lóg be, ami kényelmetlen.
A használat során kíváncsiak voltunk rá, hogy az egy szem ventilátorra mennyi feladat hárul. A gyári adatok szerint a hűtőrendszer 20 W TDP-re lett belőve, ám a ventilátor-vezérlés félpasszív, csak akkor kapcsol be, ha tényleg melegszik a PZ13. A tesztek alatt ez szinte egyszer sem fordult elő, pedig alaposan megizzasztottuk a gépet, vagyis a tablet hűtése végig néma maradt. Ez örvendetes, viszont azért a kijelző közepén érezhető melegedést tapasztaltunk. Ha ez zavar, a ProArt Creator Hub segédprogramban választhatsz más hűtési profilt is, ilyenkor előbb kapcsol az aktív hűtés, és nem hagyja átmelegedni a kijelzőt.
A Snapdragon X Plus a hétköznapi feladatokat gond nélkül teljesítette, nem tapasztaltunk hosszas várakozásokat, kellemetlen homokórázást, ugyanakkor Photoshop és egyéb grafikai programok alatt a gép teljesítménye inkább közepes, mintsem topkategóriás. A komoly videóvágások, 3D-modellezés nem ennek a gépnek a fő profilja, inkább a rajzolás, az AI-jal megfűszerezett alkotás lehet az ideális munkafolyamat. A közepesnek mondható teljesítményű Snapdragon X Plus költséghatékonyabb és alacsonyabb fogyasztású nagyobb testvérénél (X Elite), így üzemidő terén tud kellemes meglepetést okozni. Ez sikerült is: a ProArt PZ13 hiába windowsos hibrid tablet PC, üzemidő terén felveszi a versenyt a hagyományos tabletekkel. A kompatibilitás már majdnem tökéletes, tényleg csak néhány, speciálisabb program van, ami nem tud legalább emulált környezetben gond nélkül futni az ARM-alapú központi egységen. A tárhely bőséges és gyors, a memóriából sem fog kifutni egyhamar, viszont játékokból csak az egyszerűbbeket tudjuk javasolni - a ProArt PZ13 nem egy gamer gép.
Alkotók ne kíméljenek
A ProArt PZ13 tablet PC nem egy YT-ozásra, cukorkatologatásra tervezett táblagép, de még csak nem is arra találták ki, hogy irodai munkát végezz stílusos, kicsi és könnyű PC-n (persze mindezekre gond nélkül képes). A PZ13 kifejezetten az alkotókat, művészeket célozza, akik olyan gépet keresnek, amin fut minden megszokott programjuk, nagyon sokáig bírja, nem túl nehéz és kellőképpen strapabíró is. Ezeknek a kritériumoknak megfelel az új ProArt tablet, méghozzá úgy, hogy ARM-alapú Snapdragon chip hajtja - ennek köszönheti néma hűtését és hosszú üzemidejét is. A strapabíróság és az egyedi tok olyan extrák, amik valóban hasznosak a mindennapokban, és ha tabletként nézzük, a villámgyors kártyaolvasó és a két USB4-es port is praktikusak. Szoftveres oldalon 6 hónapnyi CapCut és 3 hónapnyi Adobe Cloud All Apps előfizetést kapni a géphez, amik szintén kapóra jöhetnek.
Ugyanakkor néhány ziccert kihagyott az ASUS: álló helyzetben nem támasztható ki a tablet, a hangzás gyenge közepes, a stylus tárolása szerencsétlen és nincsen sem HDMI, sem normál USB (és jack) port sem. Mindehhez igen borsos, 570 ezer forintos ár társul, amennyiért már nagyon jó Apple vagy Samsung tabletet választhatsz tokkal és stylusszal. Árban inkább az Apple iPad Pro 13-mal veszi fel a versenyt, ám abban M4-es SoC dolgozik, van 5G-opció és a márka népszerűségéből adódóan többeknek előbb jut az eszébe, mint a ProArt széria az Asustól.
