A számítógép azonban így csak csökkentett módban indult el. Kiderült, hogy a virtuális memória választógombja még mindig be van jelölve. Töröltem a pipát, és újra próbálkoztam, de ugyanaz történt, mint azelőtt. Nem volt más megoldás, mint visszajelölni azt a lehetőséget, hogy a Windows kezelje a lapozóállományt.A tapasztalatok szerint a Windows nem mindig indul el, ha le van tiltva a lapozóállomány, vagyis a virtuális memória. Ez csak olyan gépeken megy, ahol megfelelő mennyiségű a RAM. Tudjuk, hogy a Windows 95 nyolc megabájtnál kisebb memóriájú gépeknél nem fut virtuális memória nélkül, és a későbbi, memóriaigényesebb Windows-változatokban a Microsoft nyilván még magasabbra emelte ezt a küszöböt; hogy pontosan meddig, az legjobb tudomásunk szerint sehol nincs dokumentálva.
A lapozóállomány körüli kellemetlenségek jobbára abból adódnak, hogy a Windows mindig szemtelenül magasra állítja be: minél több memória van a gépünkben, annál nagyobbra, pedig józan, paraszti ésszel épp fordítva volna logikus. De az sem veszélytelen, ha a lapozóállomány méretét a felhasználó maga állítja be; a túlságosan kis méretből működési zavarok támadhatnak, s utóbb nehéz lesz fényt deríteni a valódi okra, mert már senki sem emlékszik arra, hogy belebarkácsolt volna a virtuális memória beállításaiba.
