Az utóbbi időben bárhová néz az ember az interneten, valamilyen Google-termékbe ütközik a tekintete. Az elektronikus levelezést a múlt havi számunkban bemutatott Gmail szolgáltatásával igyekszik új alapokra helyezni az internetes keresőjéről híressé vált cég, a webes naplóírók tömegeit pedig már magához is csábította a Blogger.com oldallal. A Blogger nem büszkélkedhet ugyan a legkiválóbb szerzői felülettel, de rugalmas, ingyenes és minden lehetőséget megad, amire egy átlagos naplóírónak szüksége lehet.
Fényképek jó kézben
Ha a merevlemezünkön lévő képeket akarjuk rendezni, mi a legkézenfekvőbb eszköz? A Picasa, amely véletlenül megint csak a Google márkajelét viseli. Működése szinte teljesen automatikus: ha elindítjuk, végigböngészi merevlemezünket, megkeresi az összes képet, és albumok sorozatába rendezi őket. Bár a program képszerkesztő képességei nem kiemelkedők, átlagos célra bőven megfelelnek. A hagyományos pirosszem-eltávolítási lehetőségen kívül egy hatékony, egykattintásos képfeljavító funkciót is kínál, és igen egyszerűen szabványos méretűre vághatjuk fotóinkat. A program a digitális fényképeknél oly gyakori fakó színhatás kijavításában is jeleskedik.
A Picasa igazi vonzereje használhatósága. A főablak egy Album és egy View panelre oszlik: előbbiben albumaink sorakoznak, utóbbiban pedig a megnyitott albumok képeit láthatjuk. A megjelenített miniatúrák méretét egyetlen csúszka tologatásával módosíthatjuk. És nagyszerű a View panel alatt húzódó Tray sáv, amelyre a nyomtatásra, postázásra vagy kivitelre szánt képeket gyűjthetjük ki.
Semmi sem tökéletes - így természetesen a Picasa sem. Ha például kötegelt fényképszerkesztési lehetőségekre van szükségünk, hiába is keresnénk benne: az ilyesmiért továbbra is az IrfanView-hoz érdemes fordulni (www.irfanview.com). Az viszont igen feltűnő, mennyire hasonlít a Picasa az iPhotóhoz! Míg a korábbi verziónak szemére vethettük, hogy az Apple programjával ellentétben nem osztályozhatjuk benne a képeket, és nem készíthetünk intelligens albumokat, a nemrég megjelent 2-es változat ezt már mind tudja - és valamiért majdnem pont úgy, mint az iPhoto. Itt is visszaköszön a Gmailben megismert címkézési lehetőség, amellyel különböző témakörök szerint csoportosíthatjuk fényképeinket - anélkül, hogy el kéne őket mozgatnunk saját mappájukból. A programból – szemben mondjuk az ACDSee-vel -- nem írhatunk fotó-CD-ket: de kár lenne ez alapján bármilyen következtetést levonni - a fejlesztők elkötelezettségét ismerve nem csodálkoznánk, ha ez a funkció felbukkanna valamilyek következő verzióban.
A Picasa kiváló képkatalogizáló program: felülete szemet gyönyörködtető, használata pofonegyszerű, és igazán remek szórakozás vele a munka. Korábban 30 dollárba került, és bőven ért is ennyit, ám a program fejlesztőjét a Google felvásárolta, majd – áldassék a neve - úgy döntött, ezután ingyen adja a programot.
Helló, itt vagyok!
Szintén a Google-hoz kötődik a Picasa ikerprogramja, a Hello (www.hello.com). Ez a szép kiállítású internetes fotócserélő és csevegőprogram a Picasa beépülőmoduljaként működik, mégpedig olymódon, hogy a Picture Trayre ráhúzott fotókat egyetlen kattintással megoszthatjuk az interneten keresztül.
A Hello egy érdekes Bloggerbot funkciót is kínál. A Bloggerbot amolyan internetes „munkatárs”: ha neki küldjük el a fotót, automatikusan feltölti Blogger naplónkba, továbbá dátumozza, aláírással látja el, és automatikusan átméretezi a fényképeket. Remek eszköz a napló frissítésére - kivált, hogy a Blogger-tagok számára a képek ilyetén közzététele ingyenes.
A Google nagyvonalúsága, amely abban nyilvánul meg, hogy ingyen bocsát a rendelkezésünkre különféle nagyszerű elektronikus postai, állománytároló, bloggoló, fényképkezelő és –megosztó alkalmazásokat, igazán bámulatra méltó. De azért ne legyünk naivak: a Google nem puszta emberbaráti szeretetből jótékonykodik velünk. Hogy mi lehet a célja? Nem nehéz kitalálni. Lehet, hogy egy szép nap a Hellóban zajló csevegéseinket is olyan témaspecifikus Google-reklámok (AdSense) fogják kísérni, amilyenek internetes beszélgetésünk tartalmához igazodnak? Majd kiderül – mi mindenesetre mérget vennénk rá, hogy valami ilyesmi felé haladunk.
És ha ez így folytatódik tovább, egy napon talán egész internetes életünket a Google fogja uralni. S a legfurcsább, hogy ez a lehetőség nem is tűnik olyan ijesztőnek, mint amilyennek józan ésszel meggondolva tűnnie kéne.
A cikk a 2005. márciusi számunkban olvasható.
