Annak idején, amikor az NVIDIA felvásárolta a 3dfx-et, hagyta elveszni a süllyesztőben az SLI-fejlesztéseket. Most, jó néhány évvel később felélesztette a „projektet”, és kifejlesztett egy nagyon hasonló eljárást arra vonatkozóan, hogyan is köthetnénk össze két grafikus kártyát egy alaplapon. Bár a két SLI elnevezés csak rövidítéseikben egyezik, a végeredmény hasonló, persze a teljesítmény arányait tekintve.
Röviden az NVIDIA SLI-ről
Az NVIDIA már a GeForce 6-os sorozat készítésekor gondolt az SLI-re, hiszen a grafikus magokat úgy tervezte, hogy azok képesek kommunikálni egy hasonló maggal, sőt feladatokat osztanak meg egymással. Alapvetően két technikát használ az NVIDIA SLI rendszer: az egyik az úgynevezett Split-Frame Rendering (SFR). Ebben az esetben a két kártya folyamatosan maximális terhelés alatt van, mivel az egyik a képkocka felső, a másik pedig az alsó részét rendereli (dolgozza ki). Az 50-50 százalékos elosztott terhelés miatt akár kétszeres sebességnövekedést is tapasztalhatunk, persze ezt lassíthatja a két kártya közti adatszinkronizálási folyamat is.
A másik eljárás az Alternate Frame Rendering. Ez esetben nem azonosan oszlik meg a terhelés, ugyanis itt (valamennyire több hasonlóságot mutatva a Voodoo SLI-vel) a páratlan, illetve páros képkockákat számolják ki a kártyák önállóan. Az AFR-nek az SFR-rel szemben a késleltetés a nyilvánvaló hátránya - nem biztos, hogy a két kártya azonos idő alatt számolja ki a két képkockát, ezért a játékos szempontjából már számottevő idő telhet el, amíg azok szinkronba kerülnek, és a látvány vizualizálódik. Jogos a kérdés: mitől függ, melyik módszert használja a rendszer? Alapértelmezett beállítás az AFR, de ez alkalmazás- és természetesen meghajtófüggő is.
Az ASUS és az MSI megoldása
Legszembetűnőbb talán a két PCI Express foglalat a két lapon; bár x16-osnak néznek ki, ezek elektronikusan csak x8-szoros sebességre képesek (ezt azonban jelenleg még egyetlen VGA-vezérlő sem képes kihasználni). A két foglalat között találunk egy „váltót”, amellyel engedélyezhetjük az SLI-módot.
Az nForce 4 SLI tökéletesíti az nForce 3 Ultra képességeit - a két vason akár tíz USB-kaput is használhatunk, az ASUS lapra 8, az MSI-ra pedig 6 SATA-eszköz csatlakoztatható. Az előbbin négy csatlakozón adott már a RAID 5 is, hála a Silicon Image 3114R RAID-vezérlőjének.
Hogyan teszteltünk?
Mindkét gyártó teljes megoldással jelentkezett, tehát az alaplap mellé két VGA-kártyát is küldtek, amelyek az NVIDIA GeForce 6600GT lapkára épülnek. Az AMD 3800+ Athlon64-es processzorát, valamint 2512 megabájt OCZ memóriát használtunk fel tesztünkhöz. A SiSoft Sandra 2005-ös kiadásával, az Everesttel vizsgáltuk meg a rendszerek gyorsaságát, illetve a 3DMark05, a Doom III és a Half-Life 2 is szerepelt tesztprogramjaink listáján.
Az ASUS-nál kétszer végeztük el a tesztet, mivel PEG-Link nevezetű funkciója a VGA-kártyák órajelét BIOS-ból 30 megahertzcel megemelte, így a funkció kikapcsolása utáni eredményekre is kíváncsiak voltunk. És hogy lássuk azt is, milyen mértékű teljesítménynövekedést eredményez a két kártya az eggyel szemben, az MSI rendszeren az SLI-módot kiiktatva is lefuttattuk a tesztprogramokat.
Százszázalékos teljesítménynövekedést egyik tesztünknél sem tapasztaltunk, ehhez közeli sebességnövekedést a 3DMark05-nél könyvelhettünk csak el. Bár jelentős a teljesítménykülönbség az egykártyás megoldással összehasonlítva, a technológia még nem kiforrott, jelentős tartalékok várnak még kiaknázásra –- ez azért egyben az egyik pozitívuma is, amely a jövőbeni fejleszthetőség záloga.
A cikk a 2005. februári számunkban olvasható.
