Az Athlon64-ekről, illetve az Intel LGA--775-ös tokozású rendszereiről külön-külön, főleg alaplapok tekintetében technológiai oldalról már beszámoltunk, és alá is vetettük őket gyakorlati tesztek. Egy dolog még kimaradt: egymással még nem mérkőztettük meg őket. Részben azért, mert az új rendszerek megjelenésekor nem lehetett látni, melyiken milyen típushibák, illetve „gyerekbetegségek” jelennek meg, milyen alkatrészeket cserélnek le esetleg. Bevezetésük után majd egy évvel kikristályosodott, hogy jelen formájukban gyorsak, megbízhatóak - csak az a kérdés melyik mennyire, illetve melyik múlja fölül a másikat.
Pro AMD és kontra Intel
Az új Athlon64-es rendszerek két nagy előnnyel is bírnak inteles vetélytársaikkal szemben. Az egyik, hogy a memóriavezérlőt már nem a lapkakészlet északi hídja, hanem a processzor foglalja magában, így az adatfolyam sokkal gyorsabb, és kisebb a késleltetés is. A memória a processzor segítségével kommunikál az alaplapi lapkakészletekkel (az északi és a déli híddal), mégpedig két irányban, 1000 megahertzen a HyperTransport technológiát használva. Természetesen ez egy elméleti sávszélesség, amelyet az eszközök nem feltétlenül használnak ki. Az Intel sem akart lemaradni: új, 925XE típusjelzésű lapkájában szintén megemelte az előoldali sínsebesség frekvenciáját, így az immár 266 megahertz, amelyből a négyszeres szorzó jóvoltából lett 1066.
A másik előny inkább anyagi téren jelentkezik: az Intel új foglalatával ugyanis új VGA-vezérlőre, memóriára, sőt akár új tápegységre is szükségünk lehet. A másik platform fejlesztésénél nem kényszerülünk erre. A hozzávalók közül kiemelendő a DDR2-es RAM, amely - bár magas órajelen működik (533 megahertz) -, többek között architektúrájából eredően „lajhár” időzítésű. Emiatt rosszabb értékeket kapunk a memória-sávszélesség tesztelésekor egy Athlon64-es rendszerrel szemben, amely mindössze DDR400-as modulokkal dolgozik.
Mindezek mellett természetesen meg kell említeni az Intel fölényét is konkurensével szemben: jelen esetben a Gallatin magos Extreme Edition kiadású processzorok 512 kilobájt másodszintű, valamint 2048 kilobájt harmadszintű gyorsítótárát. Bizonyos számítási feladatok elvégzésekor (például képfeldolgozás és képszerkesztés) ez óriási előnyt jelenthet. Ne hagyjuk ki a Hyper-Threading technológiát sem, amelyet szinte már minden alkalmazás többé-kevésbé kihasznál.
A számok nyelvén
Egy kisebb táblázatba foglaltuk tesztkonfigurációinkat, s amint az látszik, a két rendszerbe szinte lehetetlen azonos teljesítményű eszközöket tenni az eltérő architektúra miatt. Tesztünkben szerepeltek szintetikus tesztprogramok (SiSoft Sandra, Everest) és valós alkalmazásokkal is megnyúztuk a konfigurációkat (WinRAR, LAME MP3-kódolás).
Mivel az Athlon64-es processzorok a memóriavezérlőt is magukban foglalják, eredménytáblázatunkban fontos szerepet tölt be az Everest erre vonatkozó tesztje, amely fényt derít arra, mekkora is a különbség az ellenlábasok között ezen a téren. A K7-es Athlon XP sorozat nagy gyengesége volt az Intel-termékhez képest a memóriasávszélesség-különbség. Nos, az AMD, 180 fokos fordulatot véve, konkurensét megszégyenítő sebességre kapcsolt, és az FX--55 esetében már elérte a 6 gigabájt/másodperces olvasási sebességet is.
Az egyetlen olyan teszt, amelyben az Intel szilárdan megőrizte vezető szerepét, az az SSE2 utasításkészletet teljes mértékben kiaknázó SiSoft Sandra CPU-teszt. Bár az AMD 64 bites processzorai már tartalmazzák az SSE2-t, mégsem tudják azt úgy kihasználni, mint a „gazda” CPU-k, amelyekre kifejlesztették. A videoszerkesztő és képleképező szoftvereknél meg is mutatkozik ez az erőfölény. Ez idáig az Intel a tömörítési feladatokban is sokkal jobban szerepelt, mint az AMD - most ez is megfordult, és mind a WinRAR-ban, mind pedig a LAME MP3 tömörítési eljárásnál az Athlon64-ek bizonyultak jobbnak, mégpedig tekintélyes különbséggel.
Amennyiben a processzorok árát nézzük, a felső kategória mindig is a „szinte megfizethetetlen” kategóriába esett, és ez most sincs másképp. A 4000+ és FX--55-ös processzorokért bevezetésük után nem kevesebb mint 130-150 ezer forintnak megfelelő összeget kell majd fizetnünk, és ugyanez a helyzet a Gallatin magos Pentium 4-es processzorokkal is. A tesztünkben szereplő 3500+ ebből a szempontból az ár/teljesítmény bajnok, hiszen már 60 000 forint körüli összegért beszerezhetjük.
A cikk a 2005. márciusi számunkban olvasható.
