Húztuk, halasztottuk, amíg lehetett, de most már nem várhatunk tovább, muszáj belevágnunk - mármint az MPEG--2 állományok csúf technikai részleteinek taglalásába. De az istenért, ne rémüljenek meg, és ne lapozzanak tovább észveszejtő gyorsasággal! Ígérjük, hasznos lesz ez a kis gyorstalpaló: valahogy olyanformán, mint a csukamájolaj, amelyet gyerekkorunkban diktáltak belénk szüleink. Szóval: orrot befogni, lélegzetet visszafojtani -- jöjjön a keserű, de értékes tudás.
Hűséges olvasóink, akik áttanulmányozták a videózással kapcsolatos korábbi cikkeinket, valószínűleg pontosan ismerik az MPEG--2 alapú videokamerákkal (DVD-R/-RAM), MPEG--2 TS és MicroMV) kapcsolatos negatív véleményünket. És nyilván emlékeznek arra is, hogy videoszerkesztésre is alkalmatlannak ítéljük ezt a formátumot.
Az igazság azonban az, hogy az MPEG gyakorlatilag megkerülhetetlen, ha az ember rendszeresen vág videót, és DVD-ket akar létrehozni. Ahhoz azonban, hogy elégedettek legyünk munkánk eredményével, tudnunk kell, hogyan működik a formátum, mik a gyengéi, és hol húzódnak a korlátai.
A teljes cikk a 2004. szeptemberi számunkban olvasható.
