Csendes forradalmárok

Nincs még egy olyan részegység a PC-ben, mely olyan sokat és ugyanakkor olyan keveset változott volna az évek során, mint az IDE felületű merevlemezek. Hogy rögvest feloldjuk az ellentmondást: Édeskeveset változott, hiszen még mindig mozgó alkatrészeket tartalmazó adattárolókat használunk, melyek működésének alapelve - a részleteket lásd alább - ugyanaz mint az 1973-ban bemutatott, IBM Model 3340-es meghajtóé, melyet minden modern merevlemez atyjaként tartunk számon. A számítástechnikában az azóta eltelt 30 év eónoknak számít és sajna távol vagyunk még attól, hogy kockacukornyi méretű kristályokon tároljunk petabájtokat, ezért mindenképpen szégyenteljesen kevés a fejlődés. (Arról már nem is beszélve, hogy még HAL is holografikus memóriát használ a 2001: Űrodüsszeiában.)

Ugyanakkor hatalmas a fejlődés, hiszen a tempóban és kapacitásban döbbenetes a fejlődés, miközben egy mai 160-200 gigabájt kapacitású meghajtó pontosan ugyanakkora fizikai kiterjedésű, mint mondjuk egy tíz évvel ezelőtti 120 megabájtos! Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen mérvű technológiai fejlesztés kell ahhoz, hogy egységnyi területű mágnesezhető felületen ennyi adat legyen tárolható, és hogy az egész írási-olvasási folyamat ilyen gyorsan történjen, így bizonyos szempontból hatalmas a fejlődés. Csendes forradalom ment végbe ezen a területen, csak éppen a legtöbben észre sem vettük. A teljes cikk a 2003. szeptemberi számunkban olvasható.