A netbook kategóriát látszólag teljesen kihipózták a gyártók, de aki elkezdi túrni az árlistákat, az 70-80 ezer környékén bőven fog találni 10 és 12 hüvelyes kisgépeket. A Toshiba Satellite CL10-B is pont ebbe a kategóriába tartozik, 74 ezer forintért ugyan nem a legolcsóbb példány, de cserébe igen jól néz ki, gyári Windows 8.1-et is adnak mellé, így pedig már egész jó választásnak tűnik.
Árcédulát tekintve az embernek nem sok bizodalma van egy olcsó géphez, talán sokan attól félnek, hogy ennyi pénzből egyszerűen nem lehet kihozni egy értelmes noteszt. Mindenkit megnyugtathatunk, ki lehet. Sőt, még a gyártó számára is marad rajta némi profit. A sorjás műanyag nem szeli le a kezünket, a billentyűzet nem kényelmetlen és nem recseg-ropog a ház sem, egész meglepő készüléket kapunk 70 ezer környékén. A CL10-B meglepően jó minőségű, az aranyszínű gépet megmutattuk pár kollégának is, és nem tudták helyesen megsaccolni az árát. Szinte mindenki jóval 100 ezer fölé pozícionálta.
Az apró méretnek persze vannak hátulütői, fizikálisan elég kicsi a billentyűzet. Ez nem azt jelenti, hogy használhatatlan - az inkább a 10 colos gépekre jellemző - hanem picit jobban kell ügyelni a gépelési technikánkra. A Toshiba esetén a lokalizált kiosztásnak csak egyetlen fájó pontja volt, érthetetlen módon az Í-betű bekerült a space mellé jobbra. Ezt leszámítva jól és pontosan lehet gépelni a CL10-esen, a tapipad pedig kellő méretű és jól csúszik a felülete.
A Toshibánál nem szokták mellőzni a fizikális egérgombokat, így ennél a modellnél is kapunk két aprócska gombot. Ez többé-kevésbé jól használható és csendes is, de azért mi ez nem erőltetnék a jövőben. Ami tetszett nekünk, hogy a bekapcsoló gombot végre nem a billentyűzetre nyomorították - ez manapság nagy divat - hanem a gép oldalára tették.
Árcédulához méltó kijelző
A 11,6 hüvelykes (135 ppi) TFT kijelző egész korrekt fényerejű, a matt felület miatt kültéren is egész jól olvasható. Ráadásul a Toshiba eDP kijelzője oldalsó megvilágítást kapott, így összességében egész korrekt képe van. A betekintési szögek is jók, egyedül a panel hátrahajtásával nem voltunk elégedettek, ölben használva egy 180-190 cm magas felhasználónak már lehetnek gondjai a vertikális látószöggel. A felbontás 1366x768 pixel, ami elsőre nem tűnik soknak, de ebben a méretben és árkategóriában ez teljesen jó. Csak viszonyításképpen, a legtöbb 15,6 hüvelykes notebook is ezzel a felbontással rendelkezik és ott lényegesen nagyobb panelről van szó, tehát ott a pixelstruktúra is jobban látható.
Átlagos feladatokra elég lesz
Az első bekapcsolás és konfigurálás után azonnal munkára is fogtuk az alig 1 kilós gépet és megpróbáltuk arra használni, amire ez a hardverkiépítés ajánlható. Kis Facebook, szövegszerkesztés, filmezés, zenehallgatás és egyéb hétköznapi alkalmazásokkal nyúztuk. Nagyon pozitív, hogy melegedéssel nem kell számolnunk, a rendszer minimális hőt termel és a ventilátor hangereje is nagyon szolíd. Persze ez valahol érthető is, a kétmagos Intel Celeron N2840 nem egy durva processzor. Alapból 2,16 GHz-re képes, de akár 2,58 GHz-re is kimaxolható, ha nagyon muszáj.
Az alaplapra forrasztott 2 GB memória elsőre kevésnek tűnhet, de az előbb említett alkalmazásokhoz elegendő. A probléma akkor kezdődik, ha párhuzamosan több mindent szeretnénk csinálni és ésszerűtlenül sok programot akarunk használni egyszerre. 4-5 Chrome ablakkal nem lesz bajunk, de ne akarjunk mellette fájlokat másolgatni és 30 megás RAW fájlokat szerkeszteni Photoshopban. Erre nem alkalmas a kisgép, meg játékra sem. Persze a FarmVille meg sem kottyan neki, meg az 1080p videókat is szépen viszi az Intel HD Graphics. Ennél többet viszont ne várjunk tőle, maximum kevésbé gépigényes, 5-6 éves játékokat érdemes rátelepíteni. A komplett PCMark 8 Home teszt 2710 ponton zárt, ami jól mutatja a gép erejét, netbookok között egész elfogadható ez az érték.
Aki komoly mennyiségű adatot szeretne tárolni, annak nem ez lesz a kedvenc gépe. A 32 GB-os eMMC tárhely elég szerény, alig marad pár szabad giga, ha az összes kedvenc programunk felkerül a gépre. Érdemes tehát izzítani a Dropbox fiókot, vagy végső soron a külső SD-kártyafoglalatot kell használni tárhelybővítésre. A Toshiba eMMC drive sebessége nem rossz, az AS SSD szerint az olvasási és írási sebessége átlagosan 170, illetve 58 MB/sec körül alakult. Az amúgy sem éppen fürge eMMC technológiához mérten ezek még egész jó értékek.
A portok kialakítása teljesen megfelelő, a 802.11n és Bluetooth 4 adapter mellett megkapunk minden szükséges fizikai csatlakozót. Teljes méretű HDMI-t, USB 3.0 és 2.0 portot, kombinált hang ki- és bementet. Nem marad le az SD-kártyaolvasó sem, aminek igen nagy hasznát fogjuk még venni. Sajnos a LAN-t valamiért lespórolták róla, így madzagos kapcsolatot csak kiegészítővel tudunk létesíteni.
Drága, vagy olcsó?
A Toshiba Satellite CL10-B összességében egy remek kis gép. Nem rossz az összeszerelés minősége, a dizájn is nagyon kellemes és a teljesítménye is elég lesz a hétköznapok során. Főleg sokat utazók számára lesz kifizetődő a megvásárlása, de HDMI-n keresztül akár egy szerényebb PC-t is képes kiváltani. Komoly munkára nem ajánlhatjuk, de tipikus hurcolászós, utazós gépnek kiváló. Ráadásul a fixen beépített kétcellás, nem egészen 3700 mAh akkumulátortól nagyon korrekt üzemidőt kapunk. Nagyon-nagyon spórolósan elérhető a 9 órás működés, normál használat mellett pedig az 5-6 óra is teljesen elfogadható.
A Toshiba ceruzája most egy picit vastagabban fogott, a 75 ezer forint viszont még így sem sok érte. Igaz, ugyanilyen felszereltségű Acer Aspire ES1-111 már 70 ezer körül megvehető, de hasonló áron kapható az ASUS X205TA-is, itt cserébe már egy négymagos Intel Atom Z3735F ketyeg a műanyag burkolat alatt.
