A Windows 8 és a 8.1 már kifejezetten akkor "érzi jól magát", ha nem hagyományos BIOS-szal, hagyományos MBR (Master Boot Record) partícióra telepítjük. A legújabb szolgáltatásokat, a 2 TB feletti boot/rendszermeghajtó-kezelést, a gyorsindítást és egy csomó minden egyebet csak UEFI-vel használhatunk ki. A váltás újabb gépeknél nem nagy kunszt, mindössze a BIOS-ban kell az UEFI módot aktiválnunk (vagy a CSM-et letiltanunk - a kettő ugyanaz). Ja és újratelepíteni a Windowst. De mivel is jár mindez?
UEFI-GPT páros
Az UEFI-re váltás után a Windows 8 telepítő indulásán semmi újdonság nem látszik, megkapjuk a szokásos varázslót, ahol ugyanúgy kiválaszthatjuk az üres tárolónkat telepítéshez. Ugyanakkor a háttérben már nem az 1983-as, DOS-os időkből itt ragadt MBR partíciókezelés folyik. Az MBR anno meglehetősen bő kereteket szabott a tárhelyeknek, hiszen 2 TB-ig rendszert képes indítani és 4 TB-ig (igaz, csak trükkösen), de képes kezelni a tárolókat is. Manapság azonban mindez már a múltból itt maradt szűkös korlát - nem elérhetetlen a 2-3-4 TB-os HDD és már 6-10 TB-nál járnak a gyártók.
A GPT a GUID Partition Table rövidítése, ami még mindig nem sokat mond, hiszen egy újabb rövidítést tartalmaz. A GUID A Globally Unique Identifiers rövidítése, és - noha igen bonyolultnak hangozhat, egészen egyszerű a működése: minden egyes partíció egyedi, véletlenszerűen generált, 36 karakterből álló Unicode nevet kap a rendszertől. Annak az esélye, hogy két partíció egy gépben ugyanazt a nevet kapja, nagyjából zéró (ha mégis, erről a rendszer gondoskodik).
A GPT-vel számos előnyhöz jutunk, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenkinek azt ajánljuk, most azonnal konvertálja át tárolóit GPT partíciókra. A GPT-vel lehetőségünk nyílik 2 TB-osnál nagyobb HDD-ről indítani UEFI-s gépünket, ha azonban maradunk a BIOS-nál és úgy használunk GPT-t, akkor is gyorsul pár másodpercet a bootolás első része. Ez azonban senkit ne tévesszen meg, a gyorsulás minimális, olyannyira, hogy talán nem is vesszük észre.
Új Windows 8.1 telepítésekor, aktivált UEFI mellett automatikusan GPT partíciót készít a rendszer, és három részre osztja a rendszertárolót. Készül egy 300 MB-os helyreállító, egy 100 MB-os rendszer partíció, a maradékra pedig a rendszer és a saját fájljaink kerülnek - a rendszer csupán utóbbinak ad betűjelet, a többit elrejti.
Kompatibilitási mátrix
A GPT régebbi gépeknél nem ajánlott, de új gépeknél már érdemes megfontolni. Amennyiben új telepítést tervezünk és rendszerünk 64 bites, mindenképpen ajánlott az UEFI-GPT páros használata, de ugyanez 32 bites OS-nél már nem mondható el. A 32 bites Windowsok visszamenőleg Vista-ig képesek olvasni és írni a GPT partíciót, de rendszert már nem tudnak indítani róla. A 64 bites Windowsok közül érdekes módon az elfeledett 64 bites XP is kezel GPT-t, de bootolni továbbra is csak UEFI-s rendszer tud GPT partícióról. Linuxnál jobb a helyzet, itt az összes képes UEFI nélkül is GPT partíciót írni, olvasni, sőt, a bootolás sem gond.
Mikor kell a GPT
Összegezve annak ajánljuk a GPT-t, aki új gépet telepít, 64 bites rendszerrel és UEFI-vel: itt kapacitásra és tárhely típusra tekintet nélkül a GPT legyen a választás. Aki régebbi gépet telepít újra UEFI nélkül, ne bajlódjon a GPT-vel. Ha 2 TB-nál nagyobb tárolót választ rendszermeghajtónak, fogadja el, hogy 64 bites OS-re és UEFI-re lesz szüksége Windowshoz, vagy rendszermeghajtónak használjon egy kisebb, MBR-rel formázott SSD-t és 32/64 bites OS-t normál BIOS-szal, a 3-4-6 TB-os tárolót pedig másodlagos tárhelyként szerelje be GPT-re formattálva.
Szabad átjárás
Van mód arra is, hogy a partíciótípusok között szabadon váltsunk, ha éppen arra lenne szükség. Erre képes például az EaseUS Partition Master Pro változata is, amely emellett átméretezést, OS-költöztetést és hibás partíció visszaállítását is felkínálja. Érdemes rápillantani a kezelhető adattároló kapacitáshatárára is: itt már nem mai ésszel nagynak gondolt tárhelyet fogsz találni, hanem egyetlen, megnyugtató szót: végtelen.
