Az ultrabookok gyönyörűek, könnyűek, csendesek, mégis kellően gyorsak és olyan extrákat is kaphatunk, mint például a 4K kijelző. Ennél már csak a hibridek látványosabbak, ahol egy mozdulattal tabletté alakul a notebook, azonban amint munkára kerül a sor, egy kattintással ismét produktivitásra kihegyezett gépünk van billentyűzettel és touchpaddal. Mégsem biztos, hogy mindenkinek megéri eldobnia régi, jól bejáratott notebookját, vagyis úgy általánosságban a notebook-kategóriát, mert bizony az ultrabook-hibrid szabvánnyal pár kompromisszumot is le kell nyelnünk.
Produktivitás light
Különösen a hibrideknél vonzó, hogy kemény, azaz nem hajlékony dokkolót is kapunk, amitől hirtelen notebook lesz a tabletünkből. Még jobb hír, hogy mindezzel együtt sem lesz hatalmas és nehéz a gépünk, sőt, még a kijelzőt is védi a borítás. Azonban azt már kevesebben nézik meg, milyen is gépelni egy ilyen tasztatúrán. Sajnos ezek a billentyűzetes tokok nagyon-nagyon kényelmetlenek, a gombok pedig egyenesen rosszak tudnak lenni. Persze mindenhez hozzá lehet szokni, de itt abban biztosak lehetünk, hogy hiába a sok-sok óra ismerkedés, nem fogunk olyan gyorsan és hatékonyan gépelni, mint egy normális billentyűzeten.
Az ultrabookoknál és 260 fokos zsanérral szerelt hibrideknél egy fokkal jobb a helyzet, de még itt minden milliméter számít a reklámban, ezért különösen a Core M ultravékony, 12-13 mm-es gépeknél a billentyűzet gombjainak nincsen útjuk, alig nyomhatók be, felületük lapos és sima – nem éppen ideális adottságok a gépeléshez.
A touchpaddal is hasonló a helyzet: a billentyűzetes tokokon nagyon kicsi és sokszor még a többujjas kezelést sem támogatja, máskor pedig az integrált gombok pontatlanok, nehezen kezelhetőek.
Szerencsére ezzel a gyártók is tisztában vannak és igyekeznek javítani, új mechanikákat kifejleszteni, de egyelőre nagyítóval kell keresni az igazán jó billentyűzettel szerelt, ultravékony és ultrakönnyű gépeket.
Teljesítmény
A 12-14 mm vastag készülékházba Core M processzor fér el, amihez alapesetben még külön ventilátor sem szükséges. Ez egy Intel Atom és Core i processzor közé beékelődő termékcsalád, és mint ilyen, a szuperalacsony fogyasztása mellé nem is társul szédítően nagy számítási teljesítmény. Tesztjeinken több gép mérése után úgy találtuk, a Core M CPU számítási teljesítménye valahol az Intel Ivy Bridge Core i3-32xx-es széria magasságában van. Ez nem feltétlenül rossz, általános feladatoknál nem lesz különösebb gondunk, de azért számításigényes feladatot ne nagyon találjunk gépünknek.
Üzemidő
Az Intel Core M egyik nagy erénye, sőt, a legnagyobb az alacsony fogyasztás. Ez valóban bámulatosan alacsony, azonban a 12-14 mm-es készülékházakba nem tudtak a gyártók kellően izmos akkumulátorokat szerelni. Éppen ezért a központi mag fogyasztásának csökkenésével az akkumulátorok is zsugorodtak. A végeredmény: az előző Haswell generációnál ezúttal sem kapunk látványosan jobb üzemidőt.
A fájdalommentes kompromisszum
Van persze megoldás minderre, de ott is van kompromisszum, mégpedig főként az ár. Ha feladunk pár millimétert a vastagságból és az 1,2 kg helyett 1,6 kg-ig felmegyünk, máris sokkal jobb billentyűzetet, nagyobb akkumulátort kapunk és itt a gyártók már gyakran leváltják a Core M SoC-ket „U” szériás Broadwell Core i5 processzorokra, melyek szintén nem fogyasztanak sokat, viszont sokkal gyorsabbak.
